Amikor coach képzésben vettem részt, megtanultam, hogy a coachok egyik legfontosabb eszköze a visszajelzés. Csoporttársaim jó meglátással és pozitív hozzáállással adtak visszajelzést a gyakorlati órákon. Sokszor kellett rövid
gyakorlatok keretében kipróbálni az egyes coach eszközöket, technikákat.
Ott megtanultam, hogy visszajelzést adni nem könnyű, hát még kapni… Az igazság az, hogy sokkal egyszerűbb ezt a helyzetet kezelni, ha másoknak kell kritikát megfogalmazni vagy a másoknak adott kritikában kell meglátni,
hogy mi az, ami számomra is megszívlelendő lehet. Ha rólam van szó...az én gyakorlatomról, az én megoldásomról, akkor helyzet teljesen más.
Most, hogy vezetői kompetencia kutatásba kezdtem alkalmam van sok vezetővel beszélgetni arról, hogy ők hogyan adnak visszajelzést, úgy hogy az konstruktív legyen.
Mára már megtanultam - hála a gyakorlásának -, hogy nem szabad túl személyesnek venni a kritikát. A bírálat a feladat megoldásnak, az effektív munkának szól és nem a személyemnek - ez mára már világos. Régen nekem sem ment olyan egyszerűen, hogy külön válasszam a dolgokat. Ott dobogott a szívem a torkomban, amikor az első visszajelzésre vártam. Mindehhez még jött a belső hang is: persze,
mert csak a rosszat veszik észre...csak ülnek csöndben és azt figyelik, hogy mi a rossz abban, amit csinálok, stb. Most már tudom, hogy az, aki részese a kreatív folyamatoknak, szintén hasonló érzésekkel küzd.
Van, hogy azt gondolom, most valami nagyot alkottam, de a visszajelzések mást sugallnak… és amire azt mondanám, hogy akkor ezt legszívesebben kezdeném újra, az a kritikusaimat lenyűgözi. Megtanultam, hogy milyen nehéz feladat kellő távolságot tartani a produktum és önmagam közt. Pedig erre szükség van, ha olyan hasznos bírálatot szeretnék kapni, ami a fejlődés irányát mutatja meg.
Az amatőr és a profi, vagy az amatőr- és a profi művész közt ez lehet a különbség.
Nemcsak a vezetői, hanem a kreatív munka is sokszor meglehetősen magányos tevékenység, de sok sikeres költő, író, festőművész tagja valamilyen “szakmai” csoportosulásnak, azzal a céllal, hogy kellő támogatást, kritikát adjon és kapjon.
Azok, akik üzleti alapokon művelik a kreativitást (alkalmazott
grafikusok, designerek, kreatív vezetők, építészek, iparművészek, stb.), sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint azok, akik a kreativitást önmagáért végzik
(írók, költők, festőművészek, stb.). A magányos művészeknek megadatik az a “luxus”, hogy eldöntsék, honnan kapjanak visszajelzést. Nincsenek megrendelők, akik azt
mondanák, hogy “A logo legyen kicsit nagyobb.” és nem hangzik el az a varázs mondat sem, hogy “Majd még gondolkodok rajta, még meglátjuk és szólok,
hogy mi van.”
Itt az idő, hogy összeszedjem, hogy mit lehet tenni akkor, ha nem várt vagy értelmezhetetlen visszajelzést kap az ember. Íme, néhány tipp, hogy mit kezdj vele:
1. Ne vesd el azonnal!
Az egyik kedvencem, amikor valaki előhozakodik és kritikára kínálja fel valamely művét, azt felolvassa/megmutatja, majd a jó szándékú és sokszor éles-látó hozzászólás után csak ennyit mond: “Ezt úgy is csak magamnak csináltam”. Lehet,
hogy nem szeretsz visszajelzést kapni, de tartozol magadnak annyival, hogy végig gondold, hogy van-e benne igazság. Elvetheted, de anélkül ezt soha ne tedd, hogy átgondolnád azt, ami elhangzott.
2. Számít, hogy ki adja!
Mindig tartsd észben, hogy ki az, és milyen látószögből adja a kritikát. Olyan adja, akinek szánod a műved, akit a munkáddal el akarsz érni? Ha igen, akkor hegyezd a füled. Ha nem, akkor még eldöntheted, hogy a nézőpontja releváns-e.
Bizonyos szempontból könnyebb olyantól elfogadni a visszajelzését, aki szakmabeli profi, azonban egy laikus sokszor fel tudja hívni a figyelmet olyan részletre is, ami fölött egy profi esetleg elsiklik. Nyilván nem csak a kollégák kedvéért alkotsz – mindenki véleménye fontos, aki kapcsolatba kerülhet a feladattal. Ha szívesen fogadsz kritikát minden oldalról, akkor már közel a cél.
3. Figyelj a szempontokra!
Sok félreértés adódik abból, hogy eltérő szempontok alapján adnak visszalejtést. Egy klasszikus példa: a kreatív csapat valami újat és előremutatót szeretne létrehozni, az ügyfél viszont biztonságra törekszik. Ha nem tudtok megállapodni a szempontokat illetően az az egész folyamatra rányomhatja a bélyegét. Tehát az első az legyen, hogy megállapodtok a bírálat szempontjaiban. Ha mázlid van, akkor az előre tisztázott szempontok alapján adnak rá kritikát. Ha nem, akkor le kell ülni és megállapodni azokban. “A logo legyen nagyobb.” lehet, hogy azt jelenti “Nem érzem, hogy ez hogyan támogatja a kitűzött célt – ha a fogyasztók ránéznek a hirdetésre, akkor tényleg az megy-e át?” A “Majd meglátjuk…” lehet, hogy azt jelenti “Nincs konkrét szempontom” – tehát azt tisztázni kell.
4. Légy őszinte magadhoz!
Mindegy, hogy jól átgondolt visszajelzést kapsz-e vagy sem, kérdezd meg magadtól, hogy van-e benne valami hasznos a számodra vagy sem. Nem kell illedelmeskedni, vagy nyilvánosan egyetérteni. Legbelül, a lelked mélyén biztos, hogy lesz saját véleményed arról, hogy van-e valami gond a munkáddal kapcsolatban vagy sem – ezt mindig ellenőrizd és figyelj az érzéseidre.
5. Ne vedd személyeskedésnek!
Tudom könnyebb mondani, mint csinálni, hiszen bele teszed a lelked is. Nehéz megjátszani, hogy nem. Ahogy Flaubert mondta “A könyv él, része önmagunknak. A lelkünk egy részét szakítjuk ki és tálaljuk fel benne.” Valóban, ha tényleg
komolyan vesszük azt, amit csinálunk, akkor meg kell tanulni egy lépést hátrálni és objektíven tekinteni rá. Kis hibákat könnyebben észrevesznek mások…mi magunkban a nagyokat is hárítjuk.
6. Ha nem kapsz sehonnan, akkor keresd!
Ha valóban szükségét érzed, akkor mindegy merre keresed. Ha valóban szeretnél kapni, akkor találj valakit, aki őszinte hozzád. Lehet az tanár, mentor, egy neves szakmabeli, a kollégád, kiadód, vagy az ügynököd – vagy akár mindegyik. Ha még nincs, akkor keress magadnak valakit, aki visszajelzést ad a munkádra.
Mi a véleményed - hogyan bírod, ha bírálják a a munkádat?
Kaptál-e valaha olyan visszajelzés, ami drámai fejlődést eredményezett nálad? Oszd meg velem!
