Mire tanít az AMADEUS?

Bármilyen jellegű munkáról legyen szó nagyon fontos, hogy kapj visszajelzést - főleg ha szeretnél nagyobb teljesítményt letenni az asztalra. Anélkül, hogy világos lenne, hogy más hogyan látja a munkád nehéz eldönteni, hogy milyen irányba fejlődj. Mint ahogy Csikszentmihályi is hangsúlyozza a visszajelzés alapvető kelléke a Flow átélésének. Amikor azt érezzük, hogy valami értékeset alkotunk, akkor a visszajelzés emeli az élvezetet és támogatja az elmélyülést.

Tehát a visszajelzés alapvető eszköze a fejlődésnek. De hogy is csináld ezt, ha a helyzet a következő:

Hogyan tudsz építő kritikát adni kreatív munkára, ha nem vagy szakértők?

Ha bírálatot kapsz, akkor hogyan álld a sarat, hogyan képezd le magadban a hallottakat, úgy, hogy az neked is jó legyen (vagy csak egyszerűen vegyük elő a vastagabb bőrt)?

Hogyan NE adj visszajelzést? 

Az Amadeus c.filmben találtam meg az egyik kedvenc példám . Néhány hete ment a Tv-ben. Már sokszor láttam a filmet, olyan, mint a Kis herceg - mindig mond valami újat, mindig új megvilágításból mutat valamit. Ajánlom neked is, érdemes megnézni, vagy újra megnézni. A filmben megfigyelhető a kimagasló tehetség két formája: az erőfeszítés nélkül kiteljesedő (Mozart)  és a kissé "izzadtság szagúbb", sok szorgalommal felszínre hozott változata (Salieri) is.

A filmből Ausztria császárát, II. Józsefet hozom példának arra, hogy hogyan NE adj visszajelzést.

A császár nem buta és nem is járatlan a zene világában. Intelligens és őszinte embernek ábrázolják, aki a legjobbat akarja: támogatja a kultúrát, maga is amatőr zenész, patrónus. A zeneszerető király körül veszi magát zeneszerzőkkel és zeneoktatókkal, támogatja az operát, koncerttermeket és zeneiskolákat. Pénzeli az izgalmas új projecteket és a fiatal tehetségeket.

Azonban ahogy Salieri rámutat: “De nincs hozzá füle!”  Annak ellenére, hogy zenei tanulmányokat végez, a császár soha sem lesz veszélyes sem Salierire sem pedig Mozartra. Helyzetét még az is nehezíti, hogy dacára annak, hogy csupa hozzáértő veszi körül soha nem fogja megtudni, hogy mit csinál rosszul vagy hogy milyen rosszul játszik. Egyszerűen az ő pozíciójában félnek  hozzá őszinték lenni.

Például, abban a jelenetben, amikor Salieri egy köszöntőt szerzett arra az alkalomra, hogy Mozartot bemutatja császárnak, a legnagyobb döbbenetére a császár önként vállalkozik, hogy eljátssza a művet a vendégnek. Salieri csak morog magában, hallva, ahogy a dallamok szétesnek. De miután a császárt soha nem merné bírálni így csak ennyit mond: "Megtisztel vele, felség...ez az!” A legvadabb rémálmai válnak valóra, amikor a császár pocsék előadását kell meghallgatnia – csak pipiskedik és annyit mer mondani “Ez elbűvölő volt.”

És ez csak egy kis epizód a császár életéből. Olyan emberekkel van körülvéve, akik segíthetnének - ha mernének. Hála a protokollnak, nem kap építő kritikát, ami mentén fejlődhetne. Ő az az ember, aki soha nem kap visszajelzést.

Ennek jeleit látni is lehet, abban a folyamatos távolságtartó faarcban is, amit Jeffrey Johns színész magas szintű játéka hív életre. Vagy hallani lehet, ahogy játszik a zongorán. Világos, hogy még soha nem kapott őszinte kritikát. Salierit is ezért szereti jobban, mint Mozat-ot. 

Egy valóban kínos helyzetet kreált magának, amikor Mozart első bécsi operájának premierje volt. A császár kint a színpadon, mindenki előtt visszejelzést adott a fiatal komponistának.

Először áradozott: “Ez derék munka volt!” Mozart hálásan csüggött a császár szavain:

Mozart       Akkor hát valóban tetszett, felség?

Császár     Hogyne, ha mondom, remek munka volt! Egy-egy helyen kell, persze csak kicsit....néhány hajtását, csak,…

Mozart        Mit akar ezel mondani, felség?

Császár         Nos, úgy érzem, hogy....nekem úgy tűnik....hogy is mondják? (oda fordul az operaház igazgatójához Orsini-hez) hogy is kell mondani, itendáns úr?

Orsini            Túl sok a hangjegy, igaz, felség?

Császár          Úgy van. Pontos a fogalmazás! Túl sok a hangjegy.

Akarata ellenére - csak mert másra hagyatkozott, a császár hálót vetett önmagára - és az igazgató csapdájába esett. Ezt felismerve segítségért kiállt, Salierihez fordul.

Mozart          Nem értem pontosan. Éppen csak annyi hangjegy van benne, amennyi kell, se több se kevesebb, felség.

Császár        Kedves barátom, egyetlen este ennyi hangot nem képes meghallgatni az emberi fül. Ebben ön is egyet ért velem, ugye udvari komponista úr?

Salieri             Igen, szóval hogyne, tulajdon képpen igaza van felség.

Szegény Salieri halálán volt, amikor rájött, hogy zenei hitvallását adj fel ebben a pillanatban, de nem akadt jobb ötlete arra, hogy mit kéne tennie. Ez már megint a Király új ruhája. Kivéve Mozart-ot, aki tovább játssza a mesebeli rosszcsont figuráját és nem hajlandó belemenni a játékba:

Császár        Drága fiatal barátom, ne vegye úgy a szívére. Az ön műve bámulatos. Minőségi munka. Csak  túl sok benne a hangjegy, ennyi az egész. Hagyjon ki néhányat és a mű tökéletes lesz.

Mozart         Pontosan melyekre gondolt, felség?

Mint ahogy már sokszor ebben a filmben is Mozart hű maradt a zenéhez, mindenek felett. Felveszi a kesztyűt, azzal, hogy felajánlja az összehasonlítást a hangjegyek mennyisége (túl sok) és a minősége (melyek azok) között. És a császár zavarba jön. Mindenki reszelgeti a torkát - a helyzetet Mozart jövőbeni anyósának komikus antréja oldja csak meg.

Miben hibázott a császár?

1. Másod kézből vette a kritikát.
Nehéz más véleményét megvédeni. Közvetlenül az igazgató szavait vette át (mintha csak mankóra lenne szüksége), azt sem tudta, mi az alapja ezért hiányzott is belőle a meggyőződés.

2. Színlelte a hozzáértést - hisz az neki nem is volt.
Úgy tett, mintha értene hozzá. Nem zeneszerző, sem képzett kritikus, csak egy amatőr zeneszerető. Nincs is ezzel semmi gond, amíg őszintén az aki, és nem akar több lenni.

Például én nem vagyok sem grafikus sem festőművész, így soha sem törekedtem profinak tűnni, ha mások munkájára adtam visszajelzést, nem akartam profi ajánlásokat tenni arra vonatkozóan, hogy hogyan kéne ezt/vagy/azt másként csinálni. De ha megkérdeztek, akkor boldogan mondtam el, hogy rám milyen hatással van, én mit látok, milyen érzéseket kelt bennem. A császárnak is valami hasonlót kellett volna tennie, ha megengedte volna magának az őszinteség luxusát és elmondta volna, hogy a zene milyen érzelmeket keltett benne.

3. Ismeretlen kritériumok alapján ítélt.
Miután csak megismételte a gróf szavait, így nincs ötlete a kritériumokat illetően. És sajnos (ahogy a filmben kiderült) a gróf kritériumai rosszindulatúak voltak. Tehát a császár egy ex cathedra ítéletet ad, ami művészi szempontból egyáltalán nem hasznos. Ez a helyzet akkor is, amikor valaki a megrendelőtől rövid briefet kér és ezt a választ kapja: "Majd ha kész, akkor majd megmondom.”

4. Tapintatlan volt.
Miután ő maga sem gyakorolja azt, hogy hogyan kell visszajelzést fogadni, a császár nem is igazán érzi, hogy Mozartnak ez hogyan is eshet – nem vette észre, hogy az elevenébe vágott, így meg is lepte Mozart ellenséges válasza. Ha már az elején a császár rájött volna, hogy néhány dicsérő közhely is elég, nem hergelte volna maga ellen Mozartot, ezzel a nyilvánosság előtt a saját jó kritikai hírnevét sem tette volna kockára.

5. A modora leereszkedő volt.
A császár alapvetően nem szándékozott demotiválni Mozartot. Nem rosszindulatú, csak tudatlan volt. Megítélése szerint a munka hibás, így átvált egy leereszkedő és hamis stílusra, amikor azt mondja: "Ne vegye úgy a szívére".

Hogy is néz ki ez a valóságban?

Az életben ügynökségek és kreatív studiok a szereplői ennek az előadásnak, ahol ügyfelek, accountok, managerek és még sokan mások adnak visszajelzést a másik munkájára. Egyszer valahol olvastam, hogy a régi vágású ügynökségek távol tartják a kreatívokat az ügyfelektől. Jó okkal - lehet. Én láttam már olyat, hogy valaki amikor a munkáját kitette az asztalra és azt nem fogadták el, felugrott és rámorgott a csodálkozó ügyfélre.

Ha a dolgok csak ritkán ilyen kemények azért lenne itt helye annak a törekvésnek, hogy a  kapcsolatot profi szintre tereljük… Kell a visszajelzés és kell is tudni azt helyén kezelni, de ezt még nagyon kevesen művelik profin. A császár megtestesíti a probléma mindkét oldalát: egyfelől olyan mint a művész vagy kreatív, aki túl fontos vagy túl érzékeny ahhoz, hogy visszajelzést kapjon és hasznosan megfontoljon, másrészt viszont olyan, mint a manager, vagy ügyfél aki a rossz a híreket ostoba módon közli, ezzel kockáztatja és rontja az ügyfél és ügynökség közti kapcsolatot is.

 

A visszajelzés fontosságáról még olvashatsz a Hogyan fogadd a visszajelzést  bejegyzésben is.

A császár egyik klasszikus mondatával búcsúzom, amikor is úgy összegzett, hogy semmit sem mondott: 

“Nos, akkor ennyi lenne.”

FLOW

Csikszentmihályi Mihály neve szinte kikerülhetetlen, ha coachingról van szó. A chicagói pszichiáter munkásságát a boldogság és elégedettség elérésének kutatására szentelte az elmúlt húsz évben. Az eredmények alapján kiderült, hogy hiába merül bele az ember az olyan élvezetekbe, mint az evés és ivás, szex és vásárlás, idővel ezek tovatűnnek és csalódást okozva űrt hagynak maguk után.

Az igazi boldogságot a tanulás és önmagunk fejlesztése illetve azok a tevékenységek jelentenek, melyben értelmes kihívásokat győzünk le. Amikor teljesen átérezzük azt, amit teszünk, Csikszentmihályi szavaival „flow” élményben részesülünk.

„Flow – csaknem automatikus, erőt nem igénylő, erős koncentráció a belső Én feletti uralom segítségével.”

Flow – Csikszentmihályi Mihály, 1996., (lásd könyvajánlóm)

Amikor flow érzésünk van, akkor teljes mértékben elmerülünk abban, amit éppen teszünk, és még a csúcsteljesítmény elérése is könnyen megy. Az élmény, amiben részünk van, együtt jár az öröm és elégedettség erősen átélt érzelmével.

Flow élményt sokféle emberi tevékenység eredményezhet - fizikai és mentális is egyaránt. Az atléták csak úgy említik, hogy benne voltam a „zónában”. De nincs szükség arra, hogy maratont fussunk, vagy olimpiai érmet szerezzünk, hogy flow élményünk legyen – mindannyian megélhetjük, ha valamit egyszerűen csak élvezettel teszünk.

A flow gyakran előfordul művészeti- és kreatív közegben, akkor, amikor az ötletek, képek, érzetek, érzelmek és/vagy szavak úgy tűnnek, mintha könnyedén áramolnának. Ilyenkor a munka maga csupán egy pillanatnak tűnik. Sokan vannak, akik életük más területén nagy áldozatot hoznak annak érdekében, hogy kreatív flow-t folytathassanak.

Azok, akik profi kreatívok tipikusan erős flow élményről számolnak be, amikor azt elérik, és az elégedettség érzésével azonosítják. Ezzel azonos erősségű lehet az a frusztráció, amely munkájuk során akkor jelentkezik, amikor nem sikerül elérniük ezt az állapotot.

A kreatív flow az elégedettség erős érzését nyújtja annak, aki azt átérzi. Az üzleti élet oldaláról tekintve, ez több mint egy „kellemes érzés” – ahogy Csikszentmihályi rámutat: flow-élmény olyankor van, amikor valamit teljes erőbedobással teszünk – tehát, ha azt akarod, hogy a kreatív folyamatok magasabb teljesítményen fussanak, akkor az egyik legfontosabb, hogy segíted a kreatív-flow minél gyakoribb elérését. Nem csak magasabb kreatív teljesítményt fog eredményezni, de a munka iránt érzett motivációt is növeli – ami persze növeli a teljesítményt.

Csikszentmihályi a flow 9 ismérvét adja meg:

1. Minden lépésnél legyenek tiszták a célok.

Ha tudod, hogy mit akarsz elérni, az értelmet és célt ad a tetteidnek.

2. Legyen azonnali visszajelzés, visszacsatolás a tetteidre vonatkozóan.
Ne csak azt tudd, hogy mit szeretnél elérni, hanem azzal is légy tisztában, hogy amit teszel, azt éppen mennyire teszed jól. Ettől lehetővé válik, hogy az optimális teljesítmény elérése érdekében könnyen korrigálj a tetteiden. És ez azt is jelenti, hogy a flow élmény csak akkor jelentkezik, ha valamit jól teszel.

3. Legyen egyensúly a kihívás nagysága és a készségek közt.

Ha a feladat túl nehéz, akkor frusztráció lép fel. Ha túl könnyű, akkor egy idő után unalmas. Flow akkor van, amikor optimális egyensúly van a készségek és a feladat nagysága közt. Éberen tart, koncentrált és hatékony lesz ettől a tevékenység.

4. A cselekvés és a figyelem egybeolvad.

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy csak fizikailag vagyunk jelen, de a tudatunk, az eszünk valahol máshol – sokszor még az unalom és frusztráció határán is túl. Flow állapotban teljes a koncentráció, arra fókuszálunk, amit abban a pillanatban teszünk.

5. A feladatra való összpontosítás.
Ha az aggodalmak, félelmek és konfliktusok nem zavarják a tevékenységet, akkor szabadon feloldódunk abban, amit teszünk.

6. Nem kell tartani a hibáktól.
A letisztult koncentráció azt jelenti, hogy a teljesítményt nem befolyásoljuk azzal, hogy már az elején félünk a sikertelenségtől vagy attól, hogy nem tudjuk kézben tartani a helyzetet.

7. Az Én-tudat elvész.
Ha feloldódunk magában a tevékenységben, akkor nem gondolunk sem a magunk, sem a rólunk kialakított képre. Amíg a Flow tart egy időre megfeledkezünk arról, hogy kik vagyunk, lehetőséget kapunk arra, hogy lényünk határai az eddiginél kijjebb tolódjon.

8. Az idő érzékelése eltorzul.
Az órák repülnek, mint pillanat vagy ennek az ellenkezője: néhány óra is éveknek tűnhet.

9. Az élmény autotelikussá válik.
Ez az, amikor a dolog önmagában hordja jutalmát. A tevékenység önmagáért válik élvezetessé nem valami jövőbeli haszon kedvéért. Ezért említi annyi művész, hogy a legnagyobb elégedettséget a saját munkáján keresztül kapja meg.

Ez az elmélet. Olvasd el a "Hogyan segíti a coach-stílusú vezetés kreatív flow-t?", hogy megtudd, hogyan néz ki a kreatív-flow a gyakorlatban.